"Az emberi fantázia feneketlen kút.
Képzeljünk el egy világot, ahol mindent megkapunk, még mielőtt kérésre nyitnánk a szánkat. Vagy ahol egy pszichiáter többet kereshet, mint egy államfő, és mindenki megkapja a maga adag gyógyszerét. És mi történik, ha kihalnak a férfiak? Lehet-e biztosítást kötni a túlvilági életre? Léteznek bosszúálló kísértetek és vámpírok? Mi lenne, ha egy videójátékot valódi, hús-vér emberekkel lehetne játszani? Nehéz elképzelni? Semmi baj… Segítek."
Molnár Éva sorai önmagáról:
"Magamról…
1983-ban születtem Kaposváron és jelenleg is itt lakom. A városkörnyéken dolgozom védőnőként.
Mindig szerettem olvasni, majdnem mindegy volt, hogy mit. Gyermekkoromban a mesék közül a magyar népmeséket szerettem legjobban. Kiskamaszként imádtam a csavaros befejezéseket és a krimit. Aztán egyre inkább a horror, a misztikus és kísértettörténetek kezdtek érdekelni, és talán meg is maradtam volna ennél, ha egy barátom anyukájától kölcsön nem kapom a Galaktika néhány korai számát. Nem tudtam letenni, de sajnos nem tarthattam meg. Így mikor egy újsághirdetésben megláttam, hogy a Galaktika 1-119 számait hirdetik hiánytalanul és bőrbe kötve(!), képtelen voltam ellenállni, megvettem és hazahoztam mindet. Ez négy-öt éve lehetett, most már az 1986-os példányoknál tartok. Nagyon szeretem Kurt Vonnegut, Robert Sheckley, a Sztrugackij fivérek, Philip K. Dick és Stephen King műveit, de a sort még oly sokáig folytathatnám!
Talán furcsának tűnhet, de inkább a sci-fi hatására kezdett érdekelni a fizika, a matematika, az informatika, genetika… és még sok minden más, nem pedig fordítva. Most már kicsit bánom, hogy annak idején nem figyeltem jobban a tanórákon.
Nagyjából 9 éve írok. Eleinte csak az asztalfióknak, aztán az osztálytársaim és barátaim kezdték elkéregetni egymástól. De az igazi lökést a gimnáziumi magyartanárom adta meg, aki, miután elolvasta néhány novellámat, arra bátorított, hogy írjak. És így is tettem."
Molnár Éva TV-riportja
A könyv a harmadik tagja a Fiatal kortárs írók sorozatnak. Érdekel a többi is!